Ébredj, Ország!
Csete Örsnek szeretettel áldozatos missziójáért
Ébredj, Ország!
Vezeklésed
a föld alá vezet!
Bilincsekről foszlik
a hús,
s a csontokon rozsdamarta
hegek.
Ébreszd halottaid!
Fájdalmukban a szemgolyók
szét-repednek;
szilánkokra hasad az eged;
vezekeltek,
többé nem tűrheted.
Szájukon kipenészlik a gyolcs,
ringó csecsemőiket dédelgessed,
akik tüdőből sírják elő
az eltüntetett tekinteteket!
Harsonaszóra, fel!
Mekkora hadsereg,
hogy lármájukba beleremegek.
Hány tékozlott Fiú,
kit a csönd eltemetett!
Micsoda menetelés indul
a haláltól Halálig át;
kiknek sírköve ?
m
a
g
a
s
o
d
i
k
a kiáltásig egészen,
és tovább…
Eszmélődj, Ország!
Liliomok tiprattak
a sárba,
s még morzsák sem kerültek
az Utolsó Vacsora asztalára.
Fel, fel, rabok
(és Ébredők)!
Kötélen húztátok
magatok után a telet,
a didergető Ítéletet! –
ami csak a szenvedtetőknek kellett.
Alá, alá! -
a Valóság kincseiért,
tönkrement apák
bábozódó tetemeiért!
Lángot fog arcuk:
jelzőtüzek!
Kifehérült daimon-szülők,
folyassátok belém
megigazult véreteket!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2022-08-31 09:34:46
Utolsó módosítás ideje: 2022-08-31 09:34:46