Váltó

A hetedik nap kizökkent minden.
Először elvesztettük a napot.  Az idő
visszatért normális, borús önmagához.
Aztán a busz, ami sose késett addig, kimaradt.
És nem jött a következő sem. Így másik járatra ültem,
ami elvitt az ismeretlenbe, majd lerobbant.
A sofőr fénylő mellényt öltött és távozott.
Vele ment a fény is. Később egy szolgálaton kívüli jármű
könyörült meg rajtam a sötétben, és felvételt nyertem
egy bizonytalan kimenetelű útra.
Azt reméltem, ennyi talán elég,
hogy a sorsunk is más irányt vegyen.
De a testek, amik körbezárnak, ugyanazok.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-08-16 21:34:25
Utolsó módosítás ideje: 2022-08-16 21:34:25