Apa, apácska,
fáj!
Cseresznyefánk ágaiba
beléakadt
egy viharmadár...
Jaj,
elemel érte
Téged a Földről
a tekintetes
Napsugár
- és kifehérül
a viharmadár
s felhőként siklik tovább.
Most már
az otthonod
túlnan találod -
lelked, ha üzen,
hát a holdvilágon
át-
repülök a
hiányon,
az arcokban
az arcokat
csodálom,
kőben a kőt,
nyalábokban a fényt,
s Te? - talán
szívdobbanás-mélyemben
a siratóénekeket...
