Álmatlanul
Lábujjhegyen közeleg az est,
ma a Hold világítani rest.
Megannyi szentjánosbogár a csillagok,
rájuk csodálkozom, jól vagyok.
Tücsök ciripel, vígan hegedül,
szívemben világom csendesül.
Tejúton jár a végtelen idő,
kozmikus pók térhálót sző.
Nem vagyok magányos, csak törpe,
ahogy az égboltot figyelem körbe körbe.
Hajnalodik, az éj távozik az égi szekéren,
Fekete rigó dalba kezd szerényen.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2022-05-05 01:23:04
Utolsó módosítás ideje: 2022-05-05 01:41:13
