Kopogtak
Olyan nyugodtan vetted a végén.
Pedig a hajad már göndören kinőtt,
mikor a némaság bekopogott
és mindent kért,
te meg csak időt.
Meggyógyulhattál volna,
muszáj ezt hinnem, magam miatt is.
Te nyugodtan vetted, mikor bekopogtak,
én kiabálnék és nem engednék be senkit,
hiába jönne, dörömbölne,
hozhatna időt is,
akkor már nem kell.
Aztán magamat is kizárnám,
egy jó nagy marék csenddel.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2022-02-28 10:30:16
Utolsó módosítás ideje: 2022-02-28 10:30:16
