December - 2021

December – 2021

Lépkedünk a télbe,
óvatosan, oldalazva,
félve, hogy ránk szakad
az elnehezült ég.
Mellünkre ül,
és rémeket regél,
miközben idillt imitál
köröttünk a táj.
Hófehér szakáll lóg
minden ágról,
s könnyű, habos csipke
a madarak lábnyoma.
A pelyhek érintése
szemfedő-puha
ezüst szegéllyel,
s egy csokornyi jégvirág
nyit éjjel az ablakon.

Talán télen tisztább az ember,
talán csak úgy hiszi.
Megváltásban reménykedik,
mielőtt ez a tél elviszi.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Holdkatlan, 2021. 12.
Feltöltés ideje: 2021-12-13 14:52:53
Utolsó módosítás ideje: 2021-12-13 14:52:53