Szegényke

Szegényke arról faggatta az emberét,
vállalható-e az ő szerelmük.
Vállalható, hát ez a kulcsszó.
A védtelenség névjegye, rosszabbik
esetben a piócás ragaszkodásé.
Csak a csúnya lány kérdez ilyesmit
a fiújától, aki dugdossa ágyasát
a világ elől. Szegényke csapzott veréb,
saját lábán nem áll meg, Szegényke
szénaboglyafrizurás madárijesztő.
Szegényke arra gondol: érte is
meghalt Krisztus, és nem akaródzik
neki meglapulni padlásokon és hátsóudvarokban.
Igen vagy nem, tudakolja egyre hangosabban.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Drezda februárban (Budapest, 2000)
Kiadó: Palatinus