minden nyár után
bőrömön nyárutók fakulnak
korán beérett alkonyok
takarják meztelen valómat
szégyellem hogy belül
más vagyok
éveim sorba ráncosodtak
szerelmem mégis
sértetlen maradt
érzem ahogy lassan
ránő a holnap
s én hiába őriztem titkomat
kincseim itt a szívemben
riadt kis múlt-kövek neked
sietned kell a nyárutók fakulnak
félek hogy az alkonyban
végleg elveszek
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2021-10-11 22:12:29
Utolsó módosítás ideje: 2021-10-13 23:14:25