minden nyár után 
bőrömön nyárutók fakulnak
korán beérett alkonyok
takarják meztelen valómat
szégyellem hogy belül 
más vagyok
éveim sorba ráncosodtak
szerelmem mégis 
sértetlen maradt
érzem ahogy lassan 
ránő a holnap
s én hiába őriztem titkomat
kincseim itt a szívemben
riadt kis múlt-kövek neked
sietned kell a nyárutók fakulnak
félek hogy az alkonyban 
végleg elveszek
	
    
	
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2021-10-11 22:12:29
Utolsó módosítás ideje: 2021-10-13 23:14:25