Tûzbe vele

Imádjuk a kéket

hisszük
   meleg a karja

hisszük
   a béke és teljesség szinét
   öltjük magunkra

hisszük:
   hisz a végtelent is
   kéknek látjuk

a szemünknek
   tisztaságot jelent,
   nagymosáskor a leped?t
   ezért kékítjük

   kék aurába bújunk
HISSZÜK
    a piszoktól önmagunkat
    ezzel óvjuk:

hívén azt:
   mi tökéletesek vagyunk

TÉVHITÜNK:
     másik kékkel
     így hamarább összeforrunk

HOLOTT ezzel
     magányunkat konzerváljuk
    
     a meleg kék börtön
KIFELÉ hideget vetít

VÁGYUNK:
     kék testünkb?l
    utánozhatatlan gyönyört kapjon
    testi-lelki párunk

    kék magány
SIKOLT
ÉRZI
    a valóság nem dorombol



rájön
   a burkot t?zbe kell dobni
   tökéletest csak álomban látni

KERESNI KELL
   duál párunk

megtalálni ?t
     sokunknak szenvedés

hasonmás is ad
     BOLDOGSÁGOT HRMÓNIÁT






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Pécsi Szívárvány, 2004.