a megbántott
itt téblábolok a furcsaságok szigetén
ahol a magánynak is csak fél szeme van
azt is rám mereszti
ruhát nem hordok, rég lefoszlott rólam
mint ahogy lassan meglazul
a kötőszövetem is
bár Prospero lennék kívánom néha
miközben csontjaim zörögnek
vihart kavarnék s az orkán elsodorná
az összes ellenségemet
s ha idővel meg is bocsátanék nekik
amiért ellenem vétkeztek
szeretni őket sosem fogom
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2021-08-22 17:31:29
Utolsó módosítás ideje: 2021-08-22 17:31:29
