Elvágyódás

Tegnap nem mentem iskolába.
Betelt a gravírozott, metszett poharam.
Úgy döntöttem világgá megyek.
Beteljesítem gyermekkori álmomat.
Keresek egy lakatlan szigetet,
s mint Robinson az övén,
letelepszem ott.
Még egy Pénteket sem
kívánok magam mellé társnak.
Vállalom, ha rasszistának bélyegeznek,
aki elégedett a saját bőrszínével,
hajával, farával, méhével.
Ha mégis megjelenik egy fekete,
elkergetem.
Menjen Európába!
Hogy hol találok egy alig élhető lakatlan szigetet?
Amit senki nem választott lakhelyül,
vagy ha mégis,
már kihalt,
vagy elhagyott?
Hát például a kuwaiti öbölben,
több is van belőle.
Majd a legszebbet, vagy a legnagyobbat megszállom,
belakom.
Tudok halászni,
vadászni,
tüzet gyújtani,
jól forgatom a kést,
a bugylibicskát,
a dugipénzem elég lesz az útra.
A Ducati piros sportmotorom,
amit nem rég vettem,
most legalább hasznomra lesz.
Ma sem megyek iskolába,
és soha többé.
Nem akarom,
hogy teleírják,
beszéljék a fejemet.
Sem azt, hogy beoltsanak a nyálukkal,
a háló mérgespókjai.
Ezentúl Istenre bízom magamat,
majd vele diskurárok..














Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-05-24 10:19:12
Utolsó módosítás ideje: 2021-05-24 10:19:12