jelen helyen a hiány
dacol velünk
teli pohárra vágyik
félig üres kezünk
az ugrató idő
reményeket zabáltat
telhetetlen lényünket
ma sem adjuk a mának
vágyaink tágítják
képzetünk világát
múltba néző szemünk
rögvest jövőképre vált át
csattog az óralánc
felriaszt reggelenként
fürkésszük a tükröt
hátha látható egy szentkép
