2016.08.13.

Nap,mikor a pap útnak engedett
Ünnep, két emberre áldàst hirdetett
Alkalom, Isten hazâban frigyet esketett
Sziveknek, jót s rosszat korlátlan teremtett


Pàrként, mint galambokat útjukra reptetett
Jövő, ,mint háló össze szőttetett 
Legjobb, valami életben mi csak jöhetett 
Rossz, jöttével mindent széppé festetett


Ö, bizony melyet élettől kérhetett
Törpi, billlegve fehérben melléje léphetett
Bizony, szimplán  mégis magához szegezett
Màjkynak, legjobb mit csak tehetett


Csókja, örök világba mindig léptetett
Elragadott, Ő lényével királlyá tüntetett 
Menedék, szívével szív sose szenvedett
Benne, oktalan szóval se kérkedett 


Kapcsolat, ebbel szép történet kerekedett
Sóvárgás, hàza tájáról örökre sepretett
Fény, kettőjük lángja tűzként éghetett
Tükör, egyszer mégis szilànkkà tőrhetett


Eszti, immár harmadszor lészen férjezett 
Templom ,kapuján így először tehetett
Tömeg, csekély velük örömmel lehetett
Ismeretlen, mely kis világban megérkezett









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-03-01 09:38:34
Utolsó módosítás ideje: 2021-03-01 09:38:34