CSÚNYA VISSZERÉN FELNŐTT szürrealista kispróza




Csúnya visszerén felnőtt a szünidő.
Talán békében, hagy a stigmák hívőn és szkeptikuson
is kukoricaárusok legyenek.
A bolondkocsi mögött kullogtam épp, felfelé álló fülei lehallgatták a kiirtott puhányság torzított vonítását. Még, még, még! Tessék kitessékelni onnan a kétpúpú lázgörbét…
Selyemgallér lehel így rá a harctéren a kibokszolt zsömlére, ahogy a kendőzetlen rigófütty
műtőeszközén megcsillant a napfény.
Az uborkaszezon dühöngött a kávéfőző tömítésén.
A megperzselődött rutin összeszámlálta az eltévedt juhokat.
A gyógykapszulákat kiutasította országomból a százalékos arány.
Mindent lehet egyeztetni, kivéve a népszerű balladák kezeslábasait! -
Értekezlet most; az ananászkori tenyésztőnő kontyába kevertem a negrót,
hátha az hatásosabb lesz a letagadott diákcsínynél.
Az agyagkatonákat erre rezgés hatotta át, ki nyelte el a lihegő vékony gulyást?
- ki egércincogásból született akkor, amikor nagy volt a különbség hazafiság és libikóka között. Hogy a visongásban alulmaradt Dél-Amerika?
A csibefasírtos zacskók elnéptelenedtek, nem?
Csörtess, mint lúd, lebegj, mint vadkan, ha a mirtuszkoszorúk a származásod felől
érdeklődnek!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-12-27 14:18:29
Utolsó módosítás ideje: 2020-12-27 14:18:29