a beton nem felejt
a fa nem emlékszik
mindenki elrohan
mielőtt elvérzik
a bal felem még jó
a jobb sokkal rosszabb
az egyenes út ma
megint sokkal hosszabb
falak között üveg
üvegbe zárt évek
nincs új alapanyag
talán visszaérek
megvettem előre
nem használtam soha
magamba temetem
belepi a moha