Vagy megbocsásson



Nem is volt alagút,
és nem is volt fénye,
sóhajom sava mart
csillagot az égre,
hogy legyen egy ablak,
hogy az isten lásson,
vegyen észre, öljön!
Vagy épp,  megbocsásson.

Megpihenek lassan
leteszem keresztem,
vágyam elhajítva,
közöny között fekszem,
remény ravatalon
való rágja álmom,
hol az isten?! Öljön!
Vagy épp, megbocsásson.

Istent emlegetem,
mit tudunk egymásról?!
Ő mindig a mennyben,
én gödörben párszor,
ő nem nézett le rám,
hogy magához rántson,
gyakran kértem, öljön!
Néha, megbocsásson.

Mit éreztem bűn-e,
sorsom bűnös sorsa?
Hogyha lenne isten,
ő majd bizonyítsa,
tisztaság, mi bennem
fénylett édes lángon,
nem volt még a földön,
öljön! Ne bocsásson.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-08-02 00:21:40
Utolsó módosítás ideje: 2020-08-02 00:21:40