A három ördög öröksége

A bocskor, az ostor nem kell nekem,
de a palástot nem adom.
Koszlott, szakadt, elnyűttem régen,
pedig sohasem forgatom.
Láthatatlanság a menedékem,
ne tudja meg senki soha,
mi van a foszladó posztó alatt,
rontó szándék, üres szavak
vagy lélekgyógyító jóakarat?
Vagyok, aki vagyok, magam.
Mindig magamban, de mindig neked.
A "Végül"majd lecsupaszít,
és akkor, ki voltam, megismered.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-07-04 22:28:32
Utolsó módosítás ideje: 2020-07-04 22:28:32