széljegyzet egy kirándulásról ( javított)

paravánt tartott elém az erdő
cakkos zoknit villantott lába
először csendben figyelve hallgatott
a fényt a sötétbe hányta
majd rám rontva hadarva beszélt
felnéztem pöttömnyi egére
rózsa fakadt egy kanyarulatban
aztán harc lett
hátamat böködte mohón
tüskés bottal hogy jobban fájjon
halott rigók néztek szembe
bakancsom nyomán az erdősávon
az agyagos földbe süppedt fejük
fülem szemem is becsuktam
mégis hallottam a tébolyult
madárhangú sikolyt folyamatosan





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-07-01 19:41:19
Utolsó módosítás ideje: 2020-07-01 19:41:19