Egy éjjel

Egy éjjel elefántok csörtettek a szobába,
ahol nem volt szabad sírni. Féltünk.
De a padlóra valahonnan színes
üveggolyók gurultak, és az elefántok
hasra estek, nem jutottak el az ágyunkig.

Akkor hirtelen nevetni támadt kedvem,
de abban a szobában azt sem volt szabad.
Fűtöttünk. Valószínűleg tél volt odakint.
A sparhelt repedésein át bizonytalan
mintákat rajzolt a plafonra a tűz.

Azt figyeltem, azt a különös,
hullámzó mozgást, mint egy akvárium
mélyén lapuló, elővigyázatos hal.
De nem hal voltam, hanem kisgyerek,
és levegőre volt szükségem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-03-04 00:49:59
Utolsó módosítás ideje: 2020-03-04 00:57:16