Merengő (j)
Jól álcázza magát a testem, némi
smink is besegít, nem látszik,
hogy az idő fogást talált rajtam.
Évek múlva tán mankóval sem jutok el
elfelejtett célomig, fenyítést kaphatok,
s elmondani nem tudom, hogy
mennyire vágyok a halál után.
De addig új nap, új reggel kezdődik.
Vállat vonok az elkerülhetetlenre,
és zene ütemére tornázok kifulladásig.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-08-26 00:00:56
Utolsó módosítás ideje: 2019-08-26 01:32:56
