Aranyi Gábor : PRÆDICATIO


 
2841 szerző 39158 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Toroczkay András
  Hexametej
Új maradandokkok

Serfőző Attila: Lenyomat
Tímea Lantos: Középső szoba
Bátai Tibor: köztes állapotok
Kosztolányi Mária: az én Ferencem...
Szakállas Zsolt: Déltájt maláriáról...
Ötvös Németh Edit: Az ernyő
Bátai Tibor: lehetséges
Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
FRISS FÓRUMOK

Ocsovai Ferenc 23 mp
Gyurcsi - Zalán György 54 perce
Horváth Tivadar 1 órája
Ilies Renáta 11 órája
Duma György 13 órája
Hodász András 13 órája
Szilasi Katalin 15 órája
Vadas Tibor 16 órája
Tímea Lantos 17 órája
Bara Anna 18 órája
Tóth Gabriella 19 órája
Ötvös Németh Edit 21 órája
Bátai Tibor 1 napja
Tamási József 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
Tóth János Janus 2 napja
Kiss-Teleki Rita 2 napja
DOKK_FAQ 2 napja
Nagyító 3 napja
Kosztolányi Mária 3 napja
FRISS NAPLÓK

 csega 2 órája
Gyurcsi 12 órája
Bátai Tibor 12 órája
Hetedíziglen 13 órája
különc 22 órája
Párbeszéd egy jobb Dokkról 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Bara 1 napja
az univerzum szélén 2 napja
Janus naplója 2 napja
Baltazar 3 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 3 napja
útinapló 3 napja
Sin 3 napja
Conquistadores 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Aranyi Gábor
PRÆDICATIO

a Szentesi Requiemből

Én élek,
Te élsz,
Ő nem él.
   Egyszerű, mint az esti lámpagyújtás:
a billenő kattanásra felizzik a százas elektronfáklya,
körte-fejében egy spirál-idegszálon
átvillan a kétszázhúszegynéhány voltos Élet.
De nem változik jövőtlenné a múlt,
nem mintáz természet után sem és emlékezetből sem
ok-anyagból cél-szellemet
az elárvulással egyértelműen megfeleltetett
ÉRZÉS,
a Mária volt-tegnapelőttől pozitív Hűség
nem csap át agglegény-holnaputánba.

Csak élek,
csak élsz,
csak Ő nem él,
átcibáltatódott más dimenzióba,
pedig FÖLDJE A MI ORSZÁGUNKBÓL VALÓ.
Nemlétével (itt-nemlétével ön)tudattalansága ekvivalens,
másodfokú boldogság-egyenlete
az erőszak-determináns szerint irracionális,
nyomo(r)gathattatik-nyomo(r)gattathatik,
és még ANNYIRA SEM ÉRTI,
mint az elektronfáklya a billenő kattanás utáni
spirál-idegszál-felizzást 100 W-os fejében.
Becsavarták. Kiégették. Kicsavarták. Beégették.

Én lobogok,
Te lángolsz,
Ő nem ég.
Nem látható ebből a GEOmetriából,
csonkig botor gyertyák különtermi függönyei mögül,
betiltott fároszok prizmáin át pláne.
Nem térhet meg orgonás otthonába,
a vörös-fekete fájdalommá átfordult pillangó-lélek,
virtuális párját a végzet valós örvénye elragadta.
Vörösen-feketén számkivetve szállok azóta es mindhiába,
esténként mindegyre cenzúrázott rózsa-lobogással:
náddal sem es ringatsz,
sem es csobogással,
tüzem sem es szítod,
sem nem es csihajtod.
Hiába,
cherie,
én öröktől égek,
te is égsz rendesen,
csak Ő helikoffer –
egyszer tán megszokom, hogy bizony megszökött
– apage agape –,
mégsem volt hiába a vágy-vonat követelőző kattogása
magunktól egymásig, seholból sehovába;
nem volt hiába az esténként vörös-fekete lélek-síkon megélt
tétova gondolatátvitel-erotika,

HA EGYSZER
egy Einstein-Lolita felismeri
verseim energia-tömeg-ekvivalenciáját,
egy Hawking-Madonna köntöse alatt
kirajzolódnak összegömbölyödött dimenzióink,
szorgos diákok meghatározzák
brán-világunk összes lehetséges csomópontját,
eau, je t’aime,
AKKOR
nem volt semmi sem hiába!

Noha én élek,
Te élsz,
Ő nem él –
enyészettel teljes szövettenyészet,
szerződéses végzetébe alélt allél,
hiába is evickélnék érte
fogam közt morgott versekkel a túlsó partra.
Majd csak megszokom,
ha meg nem szök(tet)hetem…
Szép lassan megszokom
Ó, IGEN,
megszokom
a nemlét-igeragozás gyalázatát,
mint minden fenségesen és szemérmetlenül undok,
arctalan és arcátlan kényszert, akár ha magát
a Szent és Rothadt Visszacsinálhatatlant es,
a cenzúrázott vörös-fekete lobogást es

MEGSZOKOM,
hiszen a legfontosabb erény itt
évezredek óta a megszokás, igen,  aaaaa    megszokás
(csak újabban a megszökés),
és nem jön utánunk se Einstein, se Rolling Hawking,
isa pór es kamu Wodstoock [sic!]);

HÁT  TEDD,
hogy törvényem lüktessen öledben,
egyesítve a bennünk öntudatra ébredt Létet önmagával:
légy természetemmé – váljak társad(almad)dá,

EMELKEDJÜNK EGYÜTT
a megszokhatatlan JELEN pozitív végtelenébe –
a múltért-jövőért egyformán bűnhődő,
mindenkori elvetélt istennők ellenére!

Antimariamenon: Ámen! Oh Yeah!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Dies irae (Budapest, 2019)
Kiadó: Arany Sólyom Kulturális Misszió
Feltöltés ideje: 2019-08-16 06:54:10
Utolsó módosítás ideje: 2019-08-16 06:54:10


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-12 12:04   Új fórumbejegyzés: Ocsovai Ferenc
2025-07-12 09:59   Napló: csega
2025-07-12 08:55   Új fórumbejegyzés: Horváth Tivadar
2025-07-12 08:34   új fórumbejegyzés: Horváth Tivadar
2025-07-12 08:32   új fórumbejegyzés: Horváth Tivadar
2025-07-12 06:34   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-12 00:42   új fórumbejegyzés: Horváth Tivadar
2025-07-12 00:31   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-12 00:25   új fórumbejegyzés: Ilies Renáta
2025-07-11 23:43   Napló: Gyurcsi