Apátia
Az idő madárszárnyakon suhan,
Tollak lepik be utam.
Barna szemeid hiánya,
Egyszerű szívem árnya.
Hova szalad így az idő?
Előttem mindenkor kitárva a temető...
Csak a te arcod varázsa
Vitt fel a padlásra,
Mely örjítő mód szédítő,
De mégis olyan üdítő...
Szeretem a mosolyod,
Érte port-lavinát kavarok.
Te vagy a legszebbem,
Életem, szerelmem!
Ha cinkos gondolatba
Meg-meghalnék újra,
Enyém legyen a keserves bitófa,
Te kis érlelő kofa!
Mert engem már nem érdekel,
A szerelmed vajh' hol telel...!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-08-14 21:32:21
Utolsó módosítás ideje: 2019-08-14 21:32:21
