Óceán és tenger

ahol találkozik,
van hogy hullámzik,
van, hogy fodrozódik.
De hiába, hogy találkoznak,
ölelésbe nem olvadnak,
mert nem lehet soha,
hogy egyek legyenek.
Atlasz is csak ámul,
s bámul, míg vállán
tartja az Eget.
Poszeidón csodálkozva
kavargatja
háromágú szigonyával,
a két elválasztott
víztömeget.
Kavargatja és nem érti,
miért nem engedelmeskedik néki
a pompás víztükör ?
Tengerek urának
szigonya most
tengerére talált.
Poszeidón meg
mit is tehetne mást?...
Elúszik messze
messze, oda, hol
engedelmes a
végtelen tenger
a tengerek urával.
Atlasz bűvölten áll,
és súlyát sem érzi már
az Égnek, mit tart vállain.
A tenger és az óceán
vágyakozik egymás után, sóhajuk
hiába száll egymás felé,
s az Ég felé.
Hiába könnyeznek fellegek,
mert az óceán  és a tengere
nem egyesülhetnek sohase.











Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -
Feltöltés ideje: 2019-07-29 14:14:46
Utolsó módosítás ideje: 2019-07-29 14:14:46