Óda a megengedésről Estinek



Amit megírsz, az nem te volnál,
Mit olvasol, az sokkal inkább,
S mert szolgád nincs élni helyetted,
A valóságba számkivetve

Minden lépted eredeti,
Nincsen segítséged, akit
Cilinderből előhúzhatsz;
Szüleid kora is más volt,
Hemzsegett az elmúlástól;

Te vagy egyedül örök, senki

Nem tud helyedben lenni, fájni,
Írt életből a vér kilátszik,
Te magadban gyógyulsz, ha írod,
Másban, ha olvas, magát írod,
Ki is veszhetsz a betű mögül,

Semmit nem adtál, mert mind örül,
Mert minden léptük eredeti,
Sebre lapoznak, behegeszti,
Mennyire szó, szív megengedi.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-07-22 18:15:14
Utolsó módosítás ideje: 2019-07-22 18:15:14