Igazolt hiányzás

Megrágott cerkák a tolltartóban,
rohadó almákat rejt a pad,
szaglik a lehajtott tető alatt,
apától a dicséret elapad.

Párja-vesztett kesztyű sír helyettem,
kövér vagyok és tehetség híján,
túlórák a gyárban a nagyszékben,
reggel látlak, de néma vagy, nyilván.

Néha egy fagyi a cukrászdában,
máskor egy Gazdálkodj Okosan,
aztán meg állok a szőnyeg szélén
megvetéstől már megint koszosan.

Valamit nagyon rosszul csinálok,
nem növök jól vagy túl nagy vagyok,
borostád arcomat nem karcolja,
világod tél-szemű, megfagyok.

Tudom, hogy mi volt az örökséged,
nem hozott csokit a Mikulás,
mi anyádból jutott, az annyit ért,
mint homlokod dombján a ritkulás.

Nem tudtad, hogy kell az érzéseket
megélni, mutatni, acélon vas,
álmodban voltál csak főszereplő,
tűzoltó, tudós, és vad széllovas.

Úgy sejtem, rájöttél, mit hagytál ki,
mikor már szántak a rákdoktorok,
nem tudom, fogunk-e találkozni,
s örülni hagy –e a gombóc-torok.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-05-07 19:53:07
Utolsó módosítás ideje: 2019-05-07 19:53:07