apokrif látomás



bárhova mégy is nem vagy ott
hiányként élsz
nem neked szól ahogy beszélnek hozzád
de válaszod is kopogó hangként verődik úgy
mintha fogad vacogna

pedig tudom hogy arra jársz még
botlásaidban megkapaszkodsz
és visszanézéskor hallgatod
a vágy
nyomorúságában hogy még mindig ott vagy

az ösvények mind rád ismertek
pókháló fonja béna szárnyad
és máris szereted
bármire
felhasználható kopogásod








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-03-17 23:23:48
Utolsó módosítás ideje: 2019-03-18 09:43:52