Téli éj

Hófehér gyolcs zuhan a fákra
lüktető túlvilági lepedő
átfestve az utcát, teret és tájat,
csontokba hasít a szél és
csendben roppan egy temető.

Fehér függöny lobogva terül
lépteim nyomán a hóba
és a percek hallgatnak ráncain
útjában a fagy felcsillan,
érces harang jajdul kongva,
szánkók zörögnek sáncain.

Sűrű a csend és peng a hideg,
egy jégcsap a tereken átoson,
álmában reccsen egy faág,
csillannak a csőrök, s a madarak
fennragadnak a fénylő drótokon.

Vonat visít néha, távolban egy
nyárfa álldogál lenn a parton -
bár éjjelre inkább hazatér,
kemény az éj, szilánkokat ásít
s a padon olvadásra gondol
egy álomba fagyott falevél.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-03-04 13:29:16
Utolsó módosítás ideje: 2019-03-04 13:29:16