Fogantatás
Tompa fény játszik az ágytakarón,
egymáshoz tapadunk, vágy-akarón,
két összefonódott makacs gyökér,
rügy fakad belőlünk, érzem, hogy él.
Fény felé törne a kis kezdemény,
előre tervezett életremény,
azonnal igyekszik megmaradni,
kipattan, s nem lehet megtagadni.
Magvában hordozott nemzedékek
lesznek a létén a nehezékek
ezernyi sorsot hajt egyetlen tő,
benne van minden, mi teremthető.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-03-02 21:41:15
Utolsó módosítás ideje: 2019-03-02 21:41:15
