Holdkanyon
Cellába zárt a képzeleted
sötétkamrában dobog a szív.
Gondolatod fogságba ejtett
illúziót lenget szivárványív.
Ereje-veszett sónak, bornak
sápad a délelőttök arca.
Árnyékot vetít rád a holnap:
függöny mögött bujkáló szajha.
Bilincsben színesebb a szín
borzaszt a jelen szürkesége.
Keresztet rajzol az álszent hit
kezdődjön már, aminek vége!
Gyötör a szerelemtelenség
ajtódon kopog a borzalom.
Várod azt, Aki majd színre lép
körötted porladó holdkanyon.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-01-19 09:13:35
Utolsó módosítás ideje: 2019-02-11 16:28:00
