2018. December 10.
Hajnali kettő.
Tárgyak arcomra görbült árnyai
verejtékezik be fekhelyem.
A múlt álom-szürke nyomókötésén
alvadt vérként sűrűsödik a rend.
Kényszerképzet fekete rovarjai
rágják a nyers csillagokat.
Végeláthatatlan, meredek
lépcső folyik talpaim alá.
A plafon kihűlt izzója
sisteregni kezd.
A halál komfortzóna,
suttogja valaki,
míg szememre tapossa
a gyufásdobozban
zümmögő eget.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-01-14 11:11:24
Utolsó módosítás ideje: 2019-01-14 11:11:24
