Gyermekként...

Gyermekként lenne jó hinni, feledni,
gyermekként lenne szép beléd szeretni!
Gyermekként fájni a világ köldökén,
félni az árvaság krém-hideg ölén.

Mikor a tajtékos alkony elragyog,
tengerlángokkal tartani a napot.
Gyermekként zajos csillagokba veszni,
ha már az ember csöndjét kész temetni.

Lásd, hiányod szememben tüskés vadon,
fényesen csordogálsz végig arcomon!
És kisírt szemmel elfutni volna jó,

mert gyermekként talán megbocsájtható,
hogy hallgatásod türelmes szövetén
csak sóhajszirmokat hímez a remény.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-01-07 20:43:37
Utolsó módosítás ideje: 2019-01-07 20:43:37