Szilánkosan



Jaj, nagyon vigyázz, ha üveg tört kövön,

magyarázni minek, aki belelép,

tudja, mi volt, messze már dédelgetés,

és csók felejtve, lélek lejtmenetben,

furcsállkodás mindazon, mi megmaradt,

hogy éppen itt, s kinek, oly messze fény és

fénytörés, a szív meg itt. Hiába is

volna páros szerv a szív, már feledve,

a vérkörök is félremennek, félszeg

mosoly és unalom, oly hirtelen jött

fáradás, ha újra látjuk egymást, mit

meg nem éltünk, már sosem miénk az nem

lehet, csak elvagyunk, egy szisszenet és

némi vér, vigyázz a tört üveg, ne lépj.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-12-26 00:15:48
Utolsó módosítás ideje: 2018-12-26 00:15:48