gomoly
elérte
érzi
fonódik köré
szorítja magához
elválaszthatatlan gondolja
a mondható mögött most
lüktetése közeli mégis
taszítaná nem érti miért
különös zavarral küzd
összeszorítja száját
mélyen elásott méz emléke
csordul az a jól ismert keserű íz
hagyja csak toluljon folyjék szét
járja át öntse el a düh
a tehetetlenség szégyene
amiért nem végül
a szédült forgás hordaléka
fejére nő elveszik benne
kibogozhatatlanul
akkor fogadja el amit
a gép dobott
pálcikára tűzött
olvadó
vattacukor
ahogy –
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-07-26 12:22:33
Utolsó módosítás ideje: 2018-07-26 12:22:33
