A körülményeket figyelembe véve

a nomádokon keresztül-
szaladnak a fák a fából faragott
botok üdvözlik a reccsen? koponyát
a koponyatet? alól
kiles az értelem
lágy test? állatkája
és nem érti
hogyan is lehet
egyszerre ennyire nyilvánvalóan
a semmiben
mikor esni kezd körötte
és nincs ereje megfogalmazni
azt a vágyat
hol is szeretne lenni ebben
a kitárt lábú pillanatban
a nomádok szállásán ég a t?z
a t?zhely hamuja azonban
mintha eszét vesztette volna
és keresné a kapaszkodót
kering a váratlanban a felfoghatatlanban
az üstök tartalmától
zsírosan talán
a nomádok otthona ég
a nomádok asszonyai
a nomádok gyermekei
ég a tábor
ahol ezek az emberek éltek
imádkoztak t?n?dtek
miért ismétl?dnek a naplementék
és miért ismétli meg az ember
azt a mozdulatot
ahogyan apja nyúlt a kanálért
mikor éhesnek érezte magát
a nomádok mentenék a b?rüket
a hazug nomádok
nem fizettek adót
letagadták a f?szálak koszorúját
a folyók ártatlan halaira panaszkodtak
hogy nem érzik már jól magukat
e partok közelében
a tóból a víz lassan elszivárog
a nád néha lángra kap
ezt hazudták a nomádok
a hajókat képtelenség partra vontatni
mer? sár a tó tükre
sárga
mutogattak
a király írnokainak
a nomádok azt hitték
határtalan önteltségükben
hogy a király írnokainak
lehet hazudni
mintha nem tudná
az utolsó kacskakez? parázna is
hogy a királyt az istenek
küldték az emberek igazságát
mérlegelni
a nomádok a vizekb?l élnek
most a vizeket ingoványnak hazudják
nem akarnak fizetni
azt mondják
képtelenség eleget tenni a király parancsának
a király még soha nem hajózott
ezen a parton
elküldi írnokait
az írnokokat sokan gyászolják otthon
lenyúzott b?rük zászlója lobog
a tó a sár
hörögnek a király hadvezérei
a nomádok táborában
eleven nem marad
az igazság kihirdetése után
az igazság azonban az
hogy a a nomádokat nem lehet kipusztítani
szaporodnak
ha nincs más
felfalják egymást
de visszatérnek és ha lerombolta otthonukat
a király
a romok alatt kezdenek új életet
a homokba fúrnak
akár a férgek
járatok kanyarognak a föld alatt
a járatokban mindenki éhes
a gyengék asszony nélkül maradnak
a nomád férfiakat
az evés érdekli
és evés után az asszonyok
gyakrabban harcolnak
a nomád férfiak
mint ahogy esznek vagy
tapasztalatokat szereznek
az éhes és kócos asszonyok
hogyan képesek ölelni
a nomád ölelés hamar fogan
sokan vannak a nomádok
a nomádok keresztül-
szaladnak a fákon fából faragott botokkal
üdvözlik a reccsen? koponyát
a koponyatet? alól
kiles az írnok
a pohárnok a keresked?
a szajha a boglár
a pultos az ülnök
a papnövendék
a hordár
lágy test? állatkája
és nem érti
hogyan is lehet
egyszerre ennyire nyilvánvalóan
a semmiben
és nincs ereje megfogalmazni
hol is szeretne lenni ebben
a pillanatban
a nomádok sokkal er?sebbek
az es?t a fakó villámokat
észre sem veszik
a nap sugárzása el?l
félrefordítják arcukat
azt mondják
a nomádok és a nomádokat irtó
civilizációk között
nem is látnak jelent?s különbséget az angyalok
hosszú lépéseikkel
eleget tesznek felel?sségteljes küldetésüknek
a szitáló napokról tudomást sem vesznek
ahogy ujjaikkal félrehajlítják
a túl s?r? bozót tüskés ágait
vagy a felfokozott érzelmi állapotban
életre-halálra birkózókat
nekik pontosan egyre megy
a nomádok kimásznak a föld alól
az es? lemossa arcukról a földet
a csata már nem t?nik követhet?nek
mindenki ellenség
mindegy ki vagy
akit elérsz öldd meg
elegend? dolga lesz a földnek
hogy befogadja e hamar bomlásnak induló
testeket e hordát –

ha a király erre tévedne
tornyából ahol híreket régen nem kapott már
hogy a körülményeket figyelembe véve
hozzon döntéseket
aligha értené meg
hogy a nomádok lesznek az uralkodó faj
amikor kiégnek a földek
és a szélviharok szétszaggatják
a száradni függesztett ruhákat







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Debreceni Disputa, 2004. 05.
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -