Szél borzol hajamba az Auguszta fái alatt.
A fenyők ágai között, mint penge utat vág,
és tovaszalad az elmúlt majd hatvan évvel,
miközben rá-rátérdel a parkra megszámolni
a remények fűszálait. Majd égig emeli kezét,
s pongyolát terít anyám vállára.
Én meg csak várom, hogy az enyészeté legyek
ezen a kis padon. Pedig köröttem nyár.
