Bűvölet
A szavakat egymásnak háttal,
magamat omló falakhoz,
az aranylövések, fényből,
hűtlenek minden alakhoz,
ópiumpaszta a szívben,
kába valóságot mázol,
állítólag az űrben,
elfeledkezel másról,
de van az a meztelen, belső,
félig tudatos ösztön,
hogy a szerelmed
valakiért majd,
örökre adod, nem kölcsön,
hát állítsd a páratlant párba,
éleszd fel benne a titkot;
az aranylövést a szívben,
túlélni csak vele bírod.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-06-04 09:56:31
Utolsó módosítás ideje: 2018-06-04 09:56:31
