Májá
viasz lesz a fényből csúszós
megolvadt levegő a test mélyébe
kúszik
zsírfoltos merevséggel borítja a szívet
árnyékok hámlanak a falakról
bizonytalan lélegzetvételek
közé ékelődik a gyötrő gondolat
semmi sem múlik el
csak kiábrándul innen-onnan
ahogy átszédelegsz alattomos
társasjátékok szabályrendszerén
úgy égeti beléd a tapasztalás
stigmáit az idő
már érzékelni sem akarsz de szemedbe
csorog a viaszos fény átjárnak
az ingatag árnyak és visszahúznak
a létezésbe
lesnek még rád élhető káprázatok
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-04-27 08:14:05
Utolsó módosítás ideje: 2018-04-27 08:14:05
