XXI. század



ült megroggyant tűzfalak lábánál
magára húzva egy papírtakarót,
dermedt kezével feleselt égnek
eres bőrén áment rajzolt a hideg, s valót
szállingózott tömény eső,
fönn, a csöndben tekeregtek vadludak
jégkemény felhőkön köd vetkőzött,
tivornyáztak szószátyár madarak
üres teste morogva kondult,
kínnal tetoválta arcát a bánat,
remegett, szeméből kicsordult:
- Ó, az Isten elbocsájtja árnyam! -
lihegve köpködött magányos szavakat
fagyos leheletébe álma ragadt

reménytelenség vasláncai
kötötték meg a holnapot,
az ember önmagával birkózott,
s eloldotta a XXI. századot





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-04-15 13:24:27
Utolsó módosítás ideje: 2018-04-15 13:24:27