Másnapos csók


Félrenéz mindig, amikor reggel
felkel, és nem azt az arcot látja, amit este
maga mögött hagyott,
nem  kisimult érzések rajzolnak arcára, testére,
félbehagyott érintések, mert késő volt,
nem az az esti séta, amikor a fák árnyéka
sem látszik, végtelen nyár, rezzenéstelen
a szempár törődött, mintha nem történt
volna semmi fölé húz két szemöldököt
a reggel szénceruza, vékony tus
kiemeli a fák elhagyott árnyékát,
amit látni akart ott a téren,
ahol kéz a kézben járt, az ajakra is kell csók
helyett a rúzs, izgalom helyett ócska
festék, kopik, ha megeszel egy narancsot
vagy elszívsz egy cigit, kiábrándító
a piros ölelésben fuldokló csikk,
nincs benne semmi sikk,
a magas sarkú is csak kopog az aszfalton
akár a lópaták, nem vicc, nem kecses
kinek öltözöm ma fel, neked,
nézi a kirakat tükörben magát.
Szoknya lejjebb húzva, ne legyen kurvás,
blúzon a gomb újragondolva,
hogy ne látszódjon a dekoltázs,
ma nem, ma nem, és talán holnap sem
fekszik le velem, haját rázza a sok nem
az elveszett árnyékú fák alatt
a másnapra tartogatott csók.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Holdkatlan, 2017.12.19
Feltöltés ideje: 2018-01-06 09:10:55
Utolsó módosítás ideje: 2018-01-11 15:24:11