Egy kocsmatöltelék monológja
Hogyne tudnám,
a jó pap hótig tanul,
világéletembe nem bántottam egy papot se,
pedig az a Tamás - gyanús a tévébe,
üdvözüljék szépen,
ahogyan reverendába illik.
Láttam pár fekete macskát a flaszterra feszítve,
hát ne mondja nekem az Orbán,
hogy ez színtiszta balszerencse,
jöhetnek nekem azzal a reinkarmával,
ugyan nem veszem be,
az asszony rebarbarával etet,
a pultos csajt,
Barbarát megenném csont nélkül,
kinek hazudok én,
a férfiember megáll,
oszt sárgát hugyozik,
a sánta kutya is bekaphatja,
nem kap rokkantságit,
mégis ugatnia kell,
akár Holdat is bevehetnénk
Magyarországnak,
ki kérné számon,
hogy a cigányokat odarepítjük,
ne feszítsed komám a húrt,
abba a muskátlivirágos ablakba,
azt röfögjed,
makkot álmodunk-e,
füttyöznek-e még a rigók,
s kalap-kabát lesz-e elég?
Ez fölöttébb esszenciális,
annak kell lennie,
ha jól tévedek.
Emlékszem Józsira,
a lacipecsenyésre.
No, neki kellett volna
új Jézusnak elmennie,
időszámításom szerint
kb. kétezerbe.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-12-27 19:54:55
Utolsó módosítás ideje: 2017-12-27 19:54:55
