Sorsforduló
Csillagszüretre készülődő
havas fák ágai nyújtóznak.
Hiába. Csak ami végképp
elérhetetlen, az örök és szabad.
Ilyenkor, Advent első vasárnapján
még csak a szél sem süvít,
a karanténba zárt idő sikolt.
Szögesdrótra akadt sorscetlikből
valaki éppen kirakja a májusi eget,
majd a sehova nem illő darabkákból
formált katedrálisokkal
szépen aládúcolja a Menny küszöbét.
Zsebébe-olvadt, savanyú cukorka a Nap.
Ragyog. Úrvacsorára szánta.
Életében először féli, hibázott.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-12-12 11:55:50
Utolsó módosítás ideje: 2017-12-12 11:55:50
