ÚjjáVáltozás

Levágtam a felesleget,
Kivontam minden ásványi sót.
A posztdigitális megtisztulás előtt
  (Megtisztultak a zsigerek a váztól)
A posztdigitális megváltás előtt
  (Ott volt már bennem a  Paradicsom szöge)

  Amit a szorgos földigiliszták hordtak össze
De most szét kell rombolják a hangyák...

nincs kedvem a békebírót játszani a fű között
sem plasztik korcsolyapályákon a rebellizmus lila körmű bohócát
Vérzik a szám, de be fog gyógyulni a seb...
mert felépülök a hamvaimból, akár Krisztus igen, akár sem
Akkor majd
Holott csikordul a bal kerék jobbról,
akkor majd végleg magamhoz térek
Látok visszafelé mindent neonfeketében s fehérben
mély baritonú hang ordítja az igét
Fekete körszakállon át, a vénám küszöbén
A kettőre zárt ajtókat szélesre tárom
De a vallásossághoz igen kevés köze lesz...

Amit a lusta hangyák megfizetnek
  Nem rombolhatja szét egy lázadó földigiliszta sem!

A féreg felszínre tört az anyaméhből
Kerekarcú angyal vérbenfürdve a szülőcsatornán
-Gyönyörű-
Sírásra ébredt és fájdalomra
Hogy bevégezze öncélú létezésének komfort sorsát!
Utoljára néz bele a kék szemeibe, mélyen és sírj!
Sírj neked adom mindkettőt! Láss!!!


2004. október 15.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.