Befejezetlen vers

Kérted: ne küldjek több verset neked.
Ezt most csak úgy, magamnak suttogom.
Ha hallanád, micsoda pokoli szonáta,
mintha erdőtűz vesszőhúrjain kísérné
egy riadt madárka énekét a szél.
Füstölgő avaron egyensúlyozó
csöndnek tériszonyai ezek a sorok,
torkom metszenék, ha csiszolnám élüket.
Magam és magam közé feszített függőhídon
eltökélt halálugrás a beléd fogódzó gondolat.
Érintésem válladon mérlegre tett kín.
Közelséged, akár kitömött vadállat tekintete,
következmények nélkül szúrja át a teret,
és feltételezett újratalálkozások árnyék-hűvöse
zuhog a rám égett hiányod eleven sebhelyeire...
Jaj, de mit is akartam mondani? Szeretlek!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-11-27 10:11:12
Utolsó módosítás ideje: 2017-11-27 10:11:12