Hideg pillanat
Hozzád rohanni most túl hideg a képzet,
akár szűz-fehér ködbe tört lámpafények.
A homály korcán gyűrődések a bokrok,
a meszelt házak átlőtt tiszti zubbonyok.
Milyen szép is az ablakból szemlélni!
Egy mozdulatlan arc vonása
végleg ürességedbe zára,
rácsot von az üveg mögötti tájra.
Dér uszálya hull a fákra,
szűz-fehérben vét a lég.
A képzet béna, egyedül az arc vonul.
Nincs szív, lélek meghatódni.
Öröklét sincs. Alkonyul.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-11-21 17:02:03
Utolsó módosítás ideje: 2017-11-21 17:02:03
