Át a városon
/A nap fellobban keleten,
a harminc napos bérletem
néha huszonnyolc.../
Csak át a városon
a lélek átoson.
Kerüld az aluljárok rémeit!
A szag szinte émelyít,
a csatornafedél
felizzik, ha jön a dél.
A falakról közöny csurog,
ragadós furcsa burok...
Csak menni, ez egy tézis.
Tócsába fulladt falevelek...
Magamban elveket nevelek,
majd vízbe lépek én is.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-11-13 15:30:27
Utolsó módosítás ideje: 2017-11-13 15:30:27