Őszi ars poetica
Közegek szilárdságát bontod fel,
míg kihízott falak távolodnak.
Földrögökből forgatod ki szavaidat,
s reméled ujjaid közt fennakad
egy-egy elsüllyedt bányató.
Az őszi este gesztenyekoppanásnyi,
amikor sárga illatú szél kavar avarteát,
tankgondolataid alapjáratra állnak,
és a Putyin szobor rozsdásodni kezd.
Ars poeticád a parkban hagyod,
körtecsutka és csikkek szenvtelen
csendéletét, kommersz féldeci hangulatot
a bokorba pisálva.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-10-30 00:59:00
Utolsó módosítás ideje: 2017-11-06 16:17:54
