Próza

(Törőcsik Marinak ajánlva)

A véletlen borostyánkellékeivel berendezett
torlaszcsöndben homlokon csókoltam egy lányt.
Nem szájon, vagy a nyakán, még csak az arcán sem.
Azt hiszem, szeretem. Mindez olyasmit jelent,
hogy Isten angyalai épp akkor öltik rám az eget,
mikor a puszta anyaföld örvénylik tagjaimban.
Ingyen fényosztás a hamuvá hasadt ragyogásból...
neked-nekem-elviselhetőbb-elviselhetetlen. (?)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-10-29 16:42:08
Utolsó módosítás ideje: 2017-10-29 16:42:08