A fák igéje
talpon maradni
utolsó fejszecsapásig
míg két levél virágimába kezd
átbukdácsol köztük a szél
viharvert ágak öle
meg nem születő
gyümölcséről álmodik
köréjük térdelnek a füvek
úgy néznek fel rájuk mintha
mennybe indulna mind
hát nem gyönyörűséges
szörnyű halál ennyi szépség
egyetlen suhintástól
