Ősz Budán (új)



Ősz megint. Színt váltanak a lombok,

Tesztelik a fák az új ruhát.

Villamossal, át a Margit-hídon,

Zötykölődve érjük el Budát.

A Duna csak folyik egykedvűen.

Lassú este szürkülete von
Óbuda felől homályt tükrére.

Ringanak a kikötött hajók.

Tudat alkot: ablakon kinézve:
Margitsziget. A tölgyek alatt
Arany János Őszikéit írja.
Áll a tér, illan a pillanat.

Északnak aquincumi romok.
Kétezer évet sodor a szél.
Parlamenttől le a Várhegy-lábig
Lánchídon kigyúl a fényfüzér.

Tömegmozgás ezer változatban,
Színes filmjét vetíti a csend.
Szeme szivacsként issza a látványt,
Akinek az élet mást jelent.

Házak között gyorsítottat játszik
A közellét. Izgalmak fokán

Nem gondolunk a végállomásig!

Egyelőre átszállunk Budán.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-09-27 17:59:33
Utolsó módosítás ideje: 2017-09-27 17:59:33