Küllők
Ágyás fölé hajolni,
elveszni valaki másban,
a boldogság nem érzés,
de otthon a nemtudásban.
A bukás, mint egy falat kenyér,
egymásban laknak: hit és félelem,
tudok veled mit kezdeni, jól van,
még ha te nem is énvelem.
Eddig véleményem volt,
lefeslett rólam a szerep.
Halotti toromon ülök,
mostantól jön az ismeret.
Azzal kezdődik, hogy vége.
Nem jutottam mégse át.
Innen és túl egy az este.
Holnap, kétezer éve.
Várok rád.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-09-16 13:56:54
Utolsó módosítás ideje: 2017-09-17 07:53:39
